Dudar történelme

magyar

DUDAR TÖRTÉNELME

 

Kezdjük a nem bizonyított tényekkel! A helyi mondák beszámolnak arról, hogy régen Darha (Darna, Darva, Nemesdarna) néven létezett a falu helyén egy település. Erre bizonyítékot nem találtak, a régészeti ásatások során nem került elő semmi. Ismerünk mendemondákat arról is, hogy a dudariak hogyan menekültek meg a tatárok elől, akik közül sokan letelepedtek a faluban. Nincs bizonyítva tehát, hogy a falu már az 1250-es években is létezett, ugyanakkor nem zárható ki, hogy ez a feltevés helyes.

 

AZOK A RÉGI SZÉP IDOK…

Az elso írásos feljegyzés 1302. február 18-án készült Dudarról. Akkor a település a Csákok kezében volt

 
1430-ban a falu Rozgonyi István tulajdona, akit folyamatosan perelt a Csák család, hogy a települést visszaszerezzék. Rozgonyinak közben új ellenlábasa is akadt, Újlaki Miklós személyében. 1445-ben Újlaki elvette Csókakot Rozgonyitól (és a hozzá tartozó falvakat, köztük Dudart is), 1447-ben pedig már rendkívüli adót szedett. Ezért Rozgonyi a királyhoz fordult. Mátyás megoldotta a problémát: Gesztest és a hozzá tartozó falvakat Újlakinak adta, Csókakõt pedig Rozgonyi kapta meg. Csakhogy Dudar a Geszteshez csatolt falvak között volt. Apja halála után Újlaki Lorinc igyekezett túltenni a falun, ám anyja, Széchy Dorottya heves tiltakozása miatt ezt nem tette meg, így Dudar 1488-ban is a család birtoka volt. 1488. október 21-én megérkeztek a királyi adószedõk. Ez azért fontos, mert megtudhatjuk a feljegyzésekbõl, hogy ekkor 16 porta adózott Dudaron. A falu jobbágytelepülés volt, nemesek nem éltek ekkor itt.

 

AZ TÖRÖK ÁFIUM ELLEN VALÓ ORVOSSÁG…

Mátyás halála után a török seregek szabad utat kaptak az ország belseje felé. Az 1543-45. évi hadjárat során Szulejmán seregei elõbb Székesfehérvárt, majd 1552-ben Veszprémet is elfoglalták. Az 1563-66. évi adófeljegyzések szerit Dudar, mint Csesznek tartozéka a törökök kezén van. Ebben a korszakban rengeteg bakonyi falu vált lakatlanná, Dudaron azonban mindvégig bizonyítottan élt lakosság. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az emberek gondtalanul éltek. 1536-ban 18 adófizetõ családot írtak fel, míg ez a szám 1553-ban négyre csökkent. A törökök megadóztatták a település lakóit. Ugyanakkor a földesúr is megkövetelte a neki járó pénzt. A földesúr a XV. Században még az Újlaki család, majd 1559-ig Podmaniczky volt. Aztán 1559-ben, Podmaniczky Rafael halálakor a birtok a király kezébe került. Csakhogy a „végvárak üzemeltetését nem bírta a királyi kassza”, ezért inkább odaadták Dudart és Nánát 1559-ben Cseszneki Mihály fõvitéznek. Mivel azonban a palotai vár fenntartásához nem volt elég pénz, az úr elkezdte a falvaktól elvonni a szükséges összeget. 1588-ban a környezõ települések Nádasdy Ferenchez fordultak segítségért. A török-magyar háború és Cseszneki zsarnoksága miatt évtizedekig nem volt vetés és aratás, a XVII. században óriási éhínség is kínozta a lakosságot.
Ebben az idoben lett a birtok Huszár Péteré. 1594-ben ugyanis visszafoglalta a töröktõl Nánát és Dudart, zsold helyett pedig a két falut kérte a királytól. Hivatalosan 1597. június 4-én kapta meg a kért településeket. Aztán 1602-ben Huszárt Erdélyben kivégezték a tatárok, a falvak pedig örököseire maradtak. 1696-tól Dudart a Botkai család birtokaként tartották számon. Ekkor pedig meg akarta szerezni Eszterházy Dániel és Zichy István is.1596-ig az adózó családok száma 21-re emelkedett. A reformáció szava elért Dudarra is: Sztáray Mihály és Dévai Bíró Márton katolikus szerzetesek igyekeztek megváltoztatni, jobban mondva feléleszteni a község vallási életét.

 

HABSBURG ÉS NÁDASDY

A török után az osztrák volt az ellenség. 1704-ben Heister generális felgyújtott mindent, aminek Rákóczi hasznát vehette volna.1710-ben pestis járvány pusztított, a népsuruség nálunk csak 9 fo/km2. Ugyanakkor megkezdõdött a környékbeli falvak újjáépítése. A legjobban Dudar és Csetény vészelte át a török kort. Ellenben Bakonyoszlop már az elsõ török támadás után elnéptelenedett, és kétszáz évig puszta faluhely volt. 1552-ben néptelenedett el Pere, Zirc és Olaszfalu is. A tizenöt éves háború során kiürült Esztergár és Nána is, legelõiket a dudariak hasznosították. Tés megmaradt lakóit a felszabadító harcok kínjai üldözték el. A Botkai család 1711-ben elvesztette Veszprém megyei birtokait. A terület új ura Nádasdy Ferenc lett. A gyakori összeírások miatt képet kaphatunk a falu lakosságáról: az 1710-es évek elején 23 jobbágy élt a faluban. A község építtetett egy malmot Nánapusztán. Csakhamar kiderült, hogy Nádasdyt saját vagyonán kívül nem érdekelte semmi, jobbágyai élete sem. Mivel a jobbágyok elégedetlenek voltak, Nádasdynak új munkaerõre volt szüksége. Észak-Magyarországról és Németországból „importált” munkásokat, 1729-ben ok telepedtek le Nánán. A földesúrnak nem tetszett a dudariak lázadozása, ezért eltiltotta õket a nánai mezõk használatától. A nánai németekkel ugyanakkor kivételezett mind o, mind fia. Mivel idõközben benépesült Esztergár és Nána, a dudariaknak új legelõk után kellett nézniük. 1748-ban a csetényiekkel hadakoztak, elkergették a szomszédos település birkáit a rétrõl. Nádasdy állatai pedig lelegelték a tehetetlen dudariak szántóföldjeit. Terésiamajorba (Kisdudar) 1793-ban hét német család költözött: Bittmann, Polt, Kernusz, Vithalm, Rechner, Horváth.

 

SZABADSÁGHARC: DUDARÉRT

Újabb forradalom 1848-ban. Míg a márciusi ifjak a Habsburgok ellen hadakoztak, Dudaron is kitört a lázadás. A nánai jobbágyok április közepén hagyták abba a munkát, a dudariak elkergették az uradalmi nyájat, és a juhászt félig agyonverték. Elfoglalták az uradalmi szántókat és erdõket, és a major felgyújtásával fenyegetõztek. Nagy Szabó Ignác nánai ügyvivõ 1848. április 19-én kelt jelentésébõl megtudhatjuk, hogy a nánaiak a kormányra hivatkozva nem dolgoztak, a dudariak pedig birtokukba vették a teljes határt. „Ezenfelül a kisdudari major felgyújtásával fenyegetõznek” Az ügyvivõ szerint csak ido kérdése, hogy a nánaiak is vérszemet kapjanak, és ilyen módon fellázadjanak uruk ellen. Az intézkedés nem késett sokat: Szolga István legelõfoglalót április 26-án, Stengler Lorincet május 9-én fogták el. 1848. szeptember 5-én Kiss Sándort (37), Ifj. Szabó Jánost (24), Kiss Varga Ferencet (20) és Varga Jánost (31) tartóztatták le. A császári seregek 1849-ben elfoglalták Veszprémet.

 

A FALU 1850-1900

1850-ben Dudart Ányos Móric vezette. Az 1848-as törvények közül érvényben maradt a jobbágyok felszabadítása. A meggyötört parasztoknak csak a forradalomban harcoló társaik meséi tartották a lelket. A lakosság nem adta fel, az 1848. évi törvényre hivatkozva tárgyalásokat kezdtek volt földesurukkal. Kötöttek egy elkülönülési szerzõdést. Ennek értelmében a Nagyerdõ teljesen Nádadyé maradt, a dudariaknak csak a nyugati részt adták oda. A teljes megszerzett terület 72 %-a legelõ. Az 1860-as években hatalmas aszály és éhínség pusztított. Hogy ezt mérsékeljék, az okos emberek közmunkákat szerveztek. A zirci, borzavári, porvai, eplényi, olaszfalusi, tési, nánai és esztergári lakosok Eplénynél, a csesznekiek, magyarszentkirályiak, oszlopiak és dudariak Németszentkirályon végeztek földmunkákat. A bért Simon József bíró fizette ki. Az éhínség azonban nem volt elég. 1867. június 20-án újabb csapás érte a falut: tuz gyulladt, és 128 ház elpusztult. Egy ember halt meg, Pap Sándor, aki a 95. számú házban lakott. Ez az épület a mai polgármesteri hivatal közelében állhatott. A csapás kiheverése évekig tartott, de 1870-75 között rendezodött a falu élete.
Vizsgáljuk meg az 1872-es feljegyzéseket! A település területe 4315 katasztrális hold, 1245 magyar lakosa van. Ekkor már Kisdudart mint egy Dudarhoz tartozó pusztát említették meg. Dudaron az 1880-as években körjegyzõség jött létre, aminek a hatáskörébe tartozott még Csetény és az ekkor már "Bakony" elõtaggal ellátott Nána is. 1885-be újraosztották a földeket, mert a bíróság szerint a ’67-es tûz a rendezetlen, egymáshoz túl közel álló házak miatt pusztított. A falu újjáépítése után 1888-ban újjáépítették a református templomot. 1908-ra már a Rákóczi, a Kossuth és a Petõfi utca mai helyén állt és nevét viselte. Néhányan jobb sorsot remélve az Egyesült Államokba költöztek.

 

AZ I. VILÁGHÁBORÚ ÉS A ’20-AS, ’30-AS ÉVEK

Aztán jött az I. világháború. Jónéhány dudari fiatalembert is besoroztak, a nép virágesõvel fogadta oket Zircen. A harctereken minden eddiginél több katona sebesült vagy halt meg. A zirci kórház néhány hónappal a háború kitörése után nem tudott több sérültet fogadni. A háború 46 hõsi halottjának névsora ma is olvasható azon az emlékoszlopon, amit 1937-ben emeltek. A háború után rendezõdni látszott a falu helyzete, megkezdõdtek az újabb fölosztások. Nem változott a körjegyzõség, Dudarhoz ekkor is Csetény és Bakonynána tartozott. Ez 1952-ig így is maradt, bár a csetényiek 1905-ben már önállósulni akartak. 1914-ben feltételesen nagyközséggé nyilvánították Csetényt, így lehetõségük volt saját körjegyzõség felállítására. Ezt a háború hiúsította meg, a csetényiek emiatt visszakoztak. 1924-ben Bakonynána is megpróbálkozott a csetényiek 10 évvel korábbi akciójával, de be kellett látniuk, hogy „nagyközségnek túl kicsi, a feladatok elvégzésére nem alkalmas”. Ebben az idõben a postakocsit Holtischer Károly csetényi földbirtokos tartotta fenn. Dudaron már 1888 óta létezett postahivatal. Az orvos Csetényben élt. 1912-ben szóba került egy gyógyszertár létrehozása Csetényen, a legközelebbi patikák Zircen és Bodajkon voltak. Csendorors legközelebb a falutól 8 kilométerre, Szápáron volt. Dudaron egy tanító élt, és a falusiak az újabb éhínség ellenére is „spóroltak egy második tanítóra”. A bábát a képviselõtestület választotta.1926-ban megalakul a leventeegyesület, ami a fiatalok testi nevelésével foglalkozott. A tûzvédelmet nagyon komolyan vették. Vannak leírások az 1721-es, az 1867-es tûzvészekrõl, és az újabb katasztrófa megelõzését kötelességüknek érezték a tûzoltóegylet tagjai. Voltak nagy tüzek az egyesület mûködésének ellenére is, 1896-ban és 1908 júniusában.

 

A II. VILÁGHÁBORÚ ÉS A FALU TÖRTÉNETE 1950-IG

A község zárt világa kezdett feloldódni, a régi dudari hangulat pedig a II. világháború után végleg eltûnt a faluból. 1932-ben bevezették az áramot a faluba. 1937. július 4-én, vasárnap avatták fel az I. világháború hõsi halottainak emlékmûvét az akkori községháza elõtt. 10 órakor ünnepi mise volt, melyet Bóda József veszprémi református lelkész celebrált. Az ünnepségen beszédek hangzottak el, verseket mondtak, az iskolások zászlókkal felvonultak. Az emlékmût 1979-ben költöztették mai helyére, a Vörösmarty térre. 1937. szeptember 7-17 között a nemzetközi falukutató tábor a szegedi fiatalok a vezetésével Dudaron dolgozott.
Aztán jöttek a háború borzalmai. A doni katasztrófában sok dudari is meghalt. 1944. júniusának elején a faluból a pápai gettóba szállították a zsidókat, ahonnan július közepén indultak tovább Auschwitz irányába. A háborút a Deutsch család egyetlen tagja élte túl, o hamar elköltözött a faluból. Miközben javában dúlt a háború, megkezdõdött a bánya feltárása, és a Dudar-Zirc vasútvonal kiépítése. A nyilasok hatalomra kerülése után elszállították a sínépítõ munkaszolgálatosokat. A Borból indult, Szentkirályszabadjára tartó munkásszázad november 5-én hajnalban indult Dudarról Bakonyoszlop felé. Közöttük volt Radnóti Miklós is. Az erdõ barlangjaiban kétszáz szökevény katona és zsidó rejtõzött.  A németek Csetényt, Jásdot és Felsoperét erõsítették meg, hogy a 12. páncélos SS hadosztály visszavonulhasson. Március 22-én ok vonultak át Dudaron Nagyesztergár és Zirc irányába. A visszavonulókat támadó szovjet bombázók nemegyszer eltévesztették a célpontot, és dudari házakat romboltak le. A németek azonban nagyobb összecsapás nélkül átengedték a falut az oroszoknak. 1943-ban a közjóléti szervezet Nádasdy Páltól szerzett meg terülteket. Látszólag minden olyan, mint 40 évvel korábban, ám történik valami, ami megváltoztatja a falu életét: megnyílik a bánya.

 

DUDAR 1950-2000: ÚJ PONT A TÉRKÉPEN ÉS A RADÍR…

1945-ben folytatódtak a vasútépítések. A legtöbb bányász nem dudari volt, 1947-ben összesen 556 fo dolgozott a föld alatt. A bányászoknak azonban orvosi ellátásra és szállásra volt szükségük. Ekkor merült fel elõször, hogy az orvost és a gyógyszertárat helyezzék át Cseténybol Dudarra. A feljegyzések szerint Kisdudart a faluhoz csatolták, Dudar-Bányatelepet azonban a jegyzõ I. számú tanyaközpontként jelölte meg. 1955-ben már 1576 dolgozója volt a bányának. A bányászok lakásgondjait megoldván felépítették a Csiriptelepet (Lenin-telep). 1951-ben két nyolclakásos készenléti lakást emeltek az Iker-akna mellé. Ettõl az évtõl rendeztek bányásznapot

1956. október 26-án a bányászok gyalog indultak Zircre, lyukas zászlókat tartottak kezükben, és 1848-as dalokat énekeltek. Ugyanezen a napon békés tüntetés volt Dudar utcáin. Leszerelték a vörös csillagot a tanácsházáról. 1957. januárjában a bányászok buszokkal Veszprémbe akartak utazni, hogy két társukat kiszabadítsák a börtönbõl.

Elõször 1956-ban alakult meg a Petõfi TSZ,Csoó Sándor vezetésével, ami 1959. november 21-én ismét mûködött, akkor már Jó Szerencsét TSZ néven. Ez 1974-ben beleolvadt a bakonyszentkirályi Váralja Mezõgazdasági TSZ-be. 1967-tol megkezdõdött a falu aláfejtése. Akkor a Diófa, a Dózsa György és az Alkotmány út alatt folyt a termelés. Késõbb kiterjesztették a területet. 1971-ben megalakult a Bakony Mûvek dudari üzeme. Fejlõdött a falu ipara. A rendszerváltás után évekig ígérgették a bánya bezárását, s végül hiába tiltakoztak a bányászok, ez meg is történt. Idõközben a Bakony Mûvek is eltûnt Dudarról, így azt a bizonyos Dudar feliratú pontot leradírozták a gazdasági térképekrõl.

 

A történelem esszé írója Schöngrundtner Tamás

Honlapunk támogatói

Education - This is a contributing Drupal Theme
Design by WeebPal.